Magyar csapat

Muhi András Pires 3 évig forgatta nemrég bemutatott szurkolói filmjét, a Magyar csapat – „…még 50 perc…” címre keresztelt alkotást, amely kiemelkedően jó sajtóvisszhangot kapott, pedig a magyar fociról szól. Lassan a magyar futball olyan mélységekbe süllyed a köré telepedő politikai kampányok és sorozatos visszaélések, korrupciós ügyek kapcsán, hogy szinonimája lehetne a hatalommal való visszaélésnek, a többszöri, nagyrendbeli lopásnak, a demagóg kommunikációnak, meg még egy csomó rothasztó dolognak. Ezzel szemben ez a film egyáltalán nem erről szól, hanem – ahogy Pires fogalmazott, nem a magyar fociról, hanem a magyar válogatottról – a csapatról. Üdítő, hogy egyetlen politikust sem villant föl, egyetlen pártideológiát sulykoló mondat sem hangzik el benne. Viszont megmutat mindent, ami a kulisszák mögött történt, ami az öltözőben hangzott el, ami a pályán, és azon kívüli eseményként a játékosok és edzőik között zajlott.

A 4CUT expert hangmérnöke, Várhegyi Rudi pedig csodát művelt, már amennyire a körülmények engedték – mondta, hiszen egy DSLR kamerával rögzített hangsávból kellett a legjobbat kihozna. Igazán jó dokumentumfilmet, amely a történetek valódi mélységeit képes ábrázolni, amúgy sem lehet egy játékfilmes stábbal forgatni, ezért Muhi András Pires marad a(nem csak)  hazai gyakorlatban bevált egyszemélyes, résztvevő megfigyelésnél. És milyen jól tette: „…oda viszi be a szurkolót, ahova egyébként esélye sem lenne bejutni. A készítők szinte szabad kezet kaptak az MLSZ-től, így kis túlzással, ha csak azt vágták volna össze, amit az öltözőben a padlóra letett kamera felvesz, már abból is egész jó film jött volna ki…” 444!  A Magyar csapat című 50 perces dokumentumfilm 250 óra nyersanyagból állt össze, amelyeket tíz országban 90 nap alatt vettek fel. A nagyközönség a TV2-n nézhette meg június 9-én, szerencsére este 21:20-kor vetítették, így nem kellett kisípolni a folyamatos bazmegelést. A kritikusokat, legyenek azok filmesek, vagy foci iránt mélyen elkötelezettek, megérintette a mozi: „A Régi idők focija óta nem készült ilyen jó film a fociról. Esküszöm. Egyszerűen éreztem a fájdalmat a spiccemben, ahogy Szalai dühében belerúg a jeges-zacskóba, ahogy Andrusch Józsi szinte átbokszolja a kispad plexijét Bukarestben, mert ezek mind valódi érzelmek voltak. Soha ilyen közel nem éreztem magam a válogatotthoz, mint a vetítés végére. A legjobb az egészben pedig az, hogy lehullt minden lepel, pőrére vetkőzött mindenki, így nem csak szimplán a válogatottnak fogunk szurkolni az Eb-n, hanem Tominak, Stibinek, Bazsinak, Gerzsonnak – a haverjainknak. És ezzel ki is maxolták a dolgot, ennél többet képtelenség lenne kihozni a sztoriból.” „Muhi András Pires az összes futballista közhelyt elkerülte, helyette egy tabudöntögető és vérpezsdítő akció-dokumentumfilmet csinált.” origo Erősen ajánlott, megnézendő!