Egyéb

Oscar a 4CUT stúdióban

By 2017-03-22 No Comments

Deák Kristóf rendező Mindenki című filmjéért kapott Oscar-díja a 4CUT stúdió fedélzetén is megfordult. Az arany szobrocskát Péterffy Máté, az alkotás hangmérnöke hozta be hozzánk. Bizsergető érzés volt. Nem azért, mert lett volna közünk a filmes világ legnagyobb elismerésének örvendő kisfilmhez, hanem azért mert egy olyan elit társaság tagjainak érezhettük magunkat egy kis ideig, amely szinte felfoghatatlan. Most már értem, miért csókolgatják a nyertesek az Oscar gála színpadán. Szerintem ezt mindenki szeretné egyszer átélni, megérinteni élete során.

                                                                                                                                    Péterffy Mátéval sokszor dolgoztunk már együtt. Várhegyi Rudolf hangmérnökkel közösen készítették például a Brazilok és a Lajkó, cigány az űrben című mozik hangját. De most a Mindenki című kisfilm hangjának felvételéről, és utómunkájának nehézségeiről kérdeztem Őt.

A Kodály generációk kapcsán egyszer volt szerencsénk hasonló zenés produkcióhoz. Ott mi is gyermekkórussal forgattunk, rendkívüli kihívás volt. Te hogy élted meg a Mindenki felvételét?

– A kórusfelvételeket sajnos nem én, hanem Varga Tamás kolléga készítette, nem sikerült összeegyeztetnünk az én szabad időmet a kóruséval. A forgatás során már a kész felvételeket játszottuk vissza, ebben szintén Tomi volt segítségemre; nagyban megkönnyítette a munkát, és később a pontos vágást. A közeget viszont élveztem, fáradhatatlan jókedvet kaptunk minden nap a gyerekektől – bár néha kissé fárasztóan.

Egészen más egy – mondjuk úgy – hagyományos játékfilm hangrögzítése, mint egy „dalos” filmmé. Mi a legnehezebb feladata ilyenkor egy hangmérnöknek?

– Igazából a legfontosabb ilyenkor is a tiszta dialóg rögzítése, és amennyire lehet a helyszíni zörejek felvétele. A kórusos részek nem befolyásolják ezt, szerencsére nem volt olyan jelenet, ahol éneklés alatt valaki beszélne – ez megnehezíthette volna a dolgunkat.

A filmben csodálatosan szólal meg az iskolai kórus, engem teljesen lenyűgözött. A kristálytiszta gyermekhangok teljesen elvarázsoltak. Hogyan lehet ezt megvalósítani?

– Egy jó kórus kell hozzá, és néhány mikrofon. 🙂

Mi volt a nagyobb kihívás, felvenni, vagy utómunkában így összerakni?

– Nem emlékszem, hogy bármelyik különösebb nehézséget okozott volna. Elég jó volt az alapanyag, megpróbáltuk kihozni belőle a maximumot.

Mennyi időt szántatok (kaptatok) a hang-utómunkálatokra? Többet, mint általában? Azt gondolom: nyilván, hiszen meghatározó alappillére a filmnek, hogy a hang tökéletes legyen.

– Örülök, hogy így látod. Szerintem alapvetően minden filmnél az. A hangi hibák hamar kizökkentik a nézőt, és elvonják a filmről a figyelmet. Úgy emlékszem nem volt különösen szoros deadline, bőven volt idő dolgozni vele. Egy dologra viszont emlékszem: kellettek atmoszféra felvételek az iskolából, és a nyári szünet előtti utolsó napra sikerült beesni, szóval az éppen hogy meglett.

Izgalom, stressz, kihívás… Téged mi motivál a leginkább?

– Jó filmet csinálni. Jó filmekhez szép hangokat készíteni. Nagyon örülök a sikereknek, de igazán csak addig égek lázban, amíg egy film el nem készül, amíg van lehetőségünk változtatni rajta, jobbá tenni.

Kint voltál a gálán Deák Kristóffal?

– Sajnos nem, de itthon elég jó társaságban, a Filmművészeti Egyetem vetítőjében néztük feleségemmel, és egykori kollégiumi szobatársammal. Reggel 8-kor kerültünk ágyba.

                                                                                                                              Már a jelölés (nominálás) is nagy érdem, de ilyen fiatalon Oscar-díjat nyerni, rendkívüli. Milyen volt, amikor a film címét kimondták? Egyáltalán számítottál arra, hogy nyerni fogtok? Hittetek benne?

– Próbáltam nem ezzel foglalkozni a nominálás után, hanem megvártam a pillanatot, természetesen nagyon örültem.

Ezúton is szeretnék a 4CUT stúdió nevében szívből gratulálni a sikerhez!

Megnézve a filmet, sugárzik belőle az a fajta világmegváltó, fiatalos optimizmus, ami talán engem is jellemzett huszonéves korom tájékán. Tele reménnyel, az emberekbe vetett hittel, derűlátással, azzal a tudattal, hogy lehet változtatni a dolgok menetén. A fél órás kisfilm után órákig gondolkodtam, hogy az elmúlt húsz évben hol veszítettem ezt el. Hogyan váltam az örök lázadóból ilyen pesszimista „öregasszonnyá”. Jó volt kicsit újra átélni a múltat, felemelő élmény volt ez az időutazás. Köszönöm!

Fotók: facebook; 444!; filmtekercs.hu; origo.hu