Ez az EB nem az az EB, amire most mindenki derekasan rácuppant, de figyelemfelkeltésnek, kommunikációs trükknek jó, a bulvárban bevált módszer. Nem mellesleg a fociról is készült egy film (Muhi András – Magyar csapat), amelyről bővebben ebben a postban olvashattok. Az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének kérésére forgatott „gyerekszáj” típusú társadalmi célú reklámfilm margójára szánom e sorokat. Részint, mint webes szövegíró – szerkesztő (head of copy, ha marketingkommunikációs környezetben vagyunk) úgy gondolom, érdekes lehet egy forgatást belülről megmutatni, másrészt, mint a film szerkesztő-riportere, olyan kulisszatitkokat is megoszthatok, amelyek más alkotótársak érdeklődésére is számot tarthatnak, azaz bárki is olvassa ezt a bejegyzést, talál magának való ínyencséget, újdonságot Amikor az első megkeresés jött: kéne ovisokkal és kisiskolásokkal forgatni, tudok-e egy tehetséges, fiatal szerkesztő-riportert ajánlani – hosszas gondolkodás után inkább azt javasoltam, megcsinálom én, hiszen elég sok tapasztalattal rendelkezem ezen a téren, és az egyik legnehezebb feladat, mindamellett persze, hogy igazán szórakoztató és különösen tanulságos is egyszerre. A 4CUT készített már kutatásfilmet óvodás csoportokkal, Friderikusszal és a Coca-Cola-val is gyártottunk gyerekszájas kampányfilmeket, ezért tudtuk, hogy keményfába vágjuk a fejszénket, amikor az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének az előállítandó spotra vonatkozó kreatív koncepcióját olvasgattuk. Gyerek színészek szóba sem jöhettek, ad egy, túlkorosak, ad kettő, nem volna elég spontán a kinyerhető válasz. Tehát hosszas casting (szereplőválogatás) kör lesz, és kétszer annyi forgatott nyersanyagból kell majd dolgozni, mint általában. Túlbiztosítás, ez volt a fő vezérelv, tehát a legjobbak közül a legjobbakat, de mindenből duplán – budget szintű (hiszen TCR) költségvetésből természetesen. A válogatáson kiderült, hogy a kisebb, tehát 6 éves korosztályból nagyon kevesen fognak tudni bekerülni, rengeteg cserfes kislány és nagydumás kisfiú sírta el magát egy bánatos mondat kinyögése nélkül – nem mintha felnőttként könnyű lenne egy ilyen szituációban derekasan helyt állni. Az idősebb korosztályból pedig (ez az általános iskola elsőéveseit jelenti!) az önjelölt sztárokat kaszálnunk kellett. Tulajdonképpen elég lett volna egy kérdés is: Te kinek drukkoltál a legutóbbi tehetségkutatóban? Ha erre kapásból érkezett válasz, az azt jelentette, hogy a 7-8 éves korosztályba tartozó gyerek napi rendszerességgel fogyaszt kereskedelmi médiát (OMG), tehát ki kell zárni a jelöltek közül. Egyszerűen annyira más van az Ő fejecskéjükben a kamera előtti szereplésről, mint ami nekünk kellett (őszinte, spontán megnyilatkozások, valódi gyerekszáj szituációk), hogy az döbbenetes volt. A forgatás után sokszor néztük vissza a gyerekek bizonyos válaszait, és nem győztünk csodálkozni a megnyilatkozásokon. Egy példa: - Neked mik a terveid, céljaid, amiket meg szeretnél egyszer majd valósítani? - Én híres szeretnék lenni! - Oké, híres, de mi? Híres sportoló, zenész, színész? - Nem, csak szerepelni szeretnék a tévében. Azt szeretném, hogy felfedezzenek. A dráma az egészben nem az, hogy érkezett ilyen válasz, hanem, hogy ez volt többségben a két napig tartó válogatáson, ahol csak úgy daráltuk a szereplőket, kb. negyed órát szánva egy-egy jelöltre. Persze ez minket is teljesen kimerített, a nap végén már a sablonkérdésektől (amik a kommunikációs készségeket hivatottak feltérképezni) a falba vertem volna a fejem. Volt, hogy az operatőr vagy a sminkes lány szólt, ha nem tettem fel mindet, mert már kívülről fújták a „Mi jobb, adni vagy kapni?”-t. (Itt a kutatás-módszertanról tudnék egy komplett tanulmányt is írni, de most nem az következik.) Azt tudtuk, hogy 4 helyszín lesz, mindegyikre legalább 3 gyerek kellett, tehát a forgatásra 12 szereplőt hívtunk vissza. Az első karakter, az orvos / tudós / kutató, fehérköpenyes miniatürizált klónjának adekvát környezetét a SOTE Tűzoltó utcai kutatólaborja biztosította, ezúton is köszönet a megértő türelemért. Hiszen amikor megjelenik valahol egy közel 20 fős stáb (rendező, operatőr, szerkesztő, hangmérnök, világosítók, sminkes, stylist, plusz asszisztencia, szereplők és hozzátartozók), az valljuk be, elég komoly káoszt okoz. A helyszín egyébként zseniális volt, azok a belső terek minket is megérintettek, tiszta high tech hangulat uralkodott mindenhol, ez szerencsére nem engedte a csapatot szétesni, így fegyelmezetten felvettük a negyedórás interjúkat, majd bontottunk és mentünk tovább egy másik csodavilágba. Zoob Kati divatszalonja és bemutatóterme ugyanis maga a misztérium, aki szereti a szépet, az már a megérkezés első pillanatában tudja, jó helyen jár. A Szent István körúton álló bérház udvara egy másik dimenzióba nyitott kaput. A földszinti ruhaszalon exkluzivitását csak az emeleti, kifutós bemutatóterem múlta fölül, a varroda pedig a csillogó kulisszák mögé engedett bepillantást. A művész – értelmiségi, alkalmazott kreatív karakterét ebben a pompás enteriőrben rögzítettük. Másnap a csoda folytatódott, amikor a gondolom én, ’70-es években fénykorát élő, de mára az erőteljes pusztulás útjára tévedt zuglói, Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Iskola üvegházába léptünk. Azok az óriási pálmák és fikuszok, az a rengeteg bujtvány, oltvány és cserepes mediterrán vagy melegebb éghajlati növény a buja őserdőket juttatta az eszembe. A párás, de tiszta levegő, az illat és szag arzenál, minden érzékszervünkre hatott. Sajnos az időjárás nem volt elnéző velünk és random módon esett, csöpörgött, szakadt az eső, ami a hangmérnök, Udud Levente dolgát nagyban megnehezítette. Mindenesetre a gazdálkodó karakterének tökéletes hátteret biztosított az intézmény említett üvegháza, donációnk pedig nem csak a bérleti díj lett, hanem a rengeteg vásárolt növény is, amivel a stáb a forgatás végén hazatért. Az utolsó helyszín a 4CUT Aradi utcai irodaháza volt, hiszen egy steril iroda alkalmas volt az üzletember, vállalkozó, top menedzser szimbólumaként öltönybe bújtatott kisember hátterének. Itt esett meg egyébként, hogy a 8 év körüli szereplőnket válaszaiért vastapssal jutalmazta a stáb. Ádám, aki a kedvenc jelöltem volt, zseniális kiskölyök. Nem csak teljesen tisztában volt azzal, hogy mit szeretnénk hallani, de úgy hozta a formát, mint a legnagyobbak. Remélem, ha egyszer majd politikai pályára lép és vezető beosztásban irányítja az országot, vagy valami nagy nemzetközi pénzintézetet igazgat felnőttként, mint ahogy most a családját, még emlékezni fog rám – ah! az a kedves néni életem első reklámforgatásán, megjegyzéssel. Az utómunkálatokkal nem vártunk, azonnal nekiláttunk a forgatott anyag leszűkítésének, szkriptelésének, szerkesztésének. Ez abból a szempontból jó volt, hogy szinte az összes használható válasz még ott csengett a fülemben. Persze hajnali egy órakor, 16 óra munka után már nem ettől csengett a fülem, de összeraktunk pár variációt, hosszabbat és rövidebbet egyaránt, hogy legyen az ügyfélnek választási alternatívája. A kapott brief, visszajelzés alapján elkészítettük a rendezői vágatot, majd még egy javítási kör után a véglegeset. Szívem szerint ide kitenném mindkettőt, és az értő közönségre bíznám, melyik is a jobb, de a megrendelő szava szent.

Written by