A Hetedik alabárdos vágása befejeződött, a film már a finisben van, hamarosan a nagyközönség is láthatja majd Vékes Csaba vígjátékát, amelyet tavaly nyáron rögzítettek a debreceni Csokonai Színházban. A szatíra alapsztorija, a mellékszereplőből vezető rendezővé avanzsáló főhősre épít, a színházban jártas rendező saját élményeiből, tapasztalásaiból is sokat merített a forgatókönyvírás alatt. Az elsőfilmes Vékes Csaba ötletét a Filmalap Inkubátorprogramja finanszírozta. A 4CUT stúdió a felvételi szakasztól támogatta a vígjáték megvalósulását, a premier előtt a rendezőt faggattam a kivitelezés nehézségeiről, és a jövőbeli tervekről.   - Elsőfilmesként számítottál arra, hogy a nyerni fog a benyújtott pályázatotok? Mi volt az első reakciód, amikor megtudtad, hogy megkaptátok a támogatást? Az inkubátor pályázat csak első filmeseknek van, amely két körből áll. Első lépcsőben a treatmentet bírálták. A beérkezett 67 pályaműből a zsűri 12 munkát továbbjuttatott a pitch fórumra. Mikor megtudtam, hogy itt továbbjutottunk, az nagyon- nagyon meglepett. Nem számítottam rá. Nem gondoltam, hogy ezzel a vígjátéktervvel labdába lehet majd rúgni. De persze örültem, és elhatároztam, hogy ha már így alakult, megpróbálok mindent megtenni, hogy a pitchen is a győztesek közé kerüljünk. Nekem ez volt a könnyebb. Színész vagyok, sok ember előtt beszélni, engem felvillanyoz, míg sokan befeszülnek tőle. Igyekeztem hát úgy felépíteni a pitchet, hogy megnyerhessük vele a közönséget, mert az biztos volt, hogy a zsűri nem minket fog bejuttatni a győztes 5-be (volt 3 zsűri és 2 közönség díjas nyertes). Szerencsére jól sikerült, mondhatni, bejött a számításom. - A tavalyi nyár biztos nagyon stresszes volt, hiszen relatív kevés idő állt a rendelkezésetekre, a felvételek elkészítésére. Te hogy emlékszel vissza? Úgy, hogy nagyon stresszes volt. 20 nap, ez lehetetlen küldetés. Ma már nem is értem, hogy miképp mertünk belevágni. Én nagyon sokszor voltam ideges, feszült, de szerencsére ez nem ragadt át a stábra, vagy csak nagyon ritkán. Összességében egy varázslatos és felfoghatatlanul intenzív 20 napot töltöttünk el Debrecenben. Bálint Danival (operatőr) és Bíró Jucival (asszisztens) napi 17 órákat dolgoztunk. De mostanra azért megszépültek az élmények.   - Most, hogy véget ért a vágás, hogyan látod, olyan lett a “késztermék”, amilyennek megálmodtad? Igyekeztem nem ezzel álmodni… A vágás kész, de a film még rengeteget fog változni, hang, zene, trükkök, fényelés. Szóval még sokat szépül mire a végeredményhez eljutunk. És itt fontos, hogy ez nem az álmaimhoz, hanem a lehetőségeinkhez képest készült el. Mindezek tükrében nagyon-nagyon büszke vagyok mindenkire, aki dolgozott, dolgozik a produkcióban.   - Nagy a különbség színház és film között. Neked mi volt a legnehezebb feladat, a legkomolyabb kihívás? Valóban nagyon nagy a különbség. A legnehezebb az volt, amiről már beszéltünk, hogy nagyon kevés időnk volt. Nem, hogy arra nem volt módunk, hogy hibázzunk, arra sem mindig, hogy valamit tökéletesen felvegyünk. Háromszor nekifutottunk, nem sikerült, aminek millió oka lehet, akkor azt kellett mérlegelni, hogy ha most negyedszer is nekivágunk, akkor valami mást egyáltalán nem tudunk felvenni. Ez kemény volt, és sokszor, amikor nem voltam valamivel százszázalékosan elégedett, akkor is tovább kellett lépni. Ezt megszokni volt a legnagyobb kihívás. - Úgy tudom, Gotthárdi Balázs vágóval régi, jó barátság köt össze, még a színházas időkből. Milyen volt a közös munka? Jó. Baráti volt végig. Szeretem, ahogy a munkához áll, jó gondolkodású ember. De erre számítottam. Remélem még sokat fogunk együtt dolgozni. Mondjuk néha úgy is, hogy van nyersanyagunk bőven és nem abból áll az “átmuszterelés”, hogy megnézünk két felvételt. A néző ezt nem fogja észrevenni, de hogy néhány jelenet összeáll, az elképesztő vágási bravúrok sorozata…   - A 4CUT stúdió a kezdetektől támogatta a projektet. Miben tudtunk leginkább a segítségedre lenni? Kismillió dologban. Most nyilván a vágásra gondolok főleg, de Balázs és Tamás lent voltak végig a forgatáson is. De itt a 4cut-ban nagyon úri dolgunk volt. Fel sem tűnt, hogy erre az egészre igaziból nincs pénz… És az is nagyon nagy szerencse, hogy a kijelölt időnél lényegesen többet vághattunk. Remélem, megtérül a befektetés.   - Mikor lesz a bemutató és hol tekintheti meg először a közönség az elkészült alkotást? Hát erről még fogalmam sincs. Március közepén lesz egy találkozó a Filmalappal, amikor a forgalmazónk is ott lesz, utána talán már okosabbak leszünk. Tervek és ötletek vannak, de még nem publikusak.   - Vannak további filmes terveid, és ha igen, elárulhatsz róluk valamit? Persze. Szeretnék 12 nap alatt forgatni egy nagyjátékfilmet 37 millióból. Sok szereplővel, vidéken, meg jó lenne, ha felrobbanna benne pár óriás hüllő. Ezt leszámítva, most forgatni fogunk egy kisjátékfilmet, Cserekapus a címe, június elején állunk neki. Az MTVA pályázatán nyertünk rá pénzt, azt a melót nagyon várom, és szintén Gotthárdi Balázs lesz a vágója. Illetve egy dokumentumfilmet is forgatok most. Az a hónap végén kezdődik, magyar- kanadai történet, hát izgatott vagyok mi lesz belőle, de annak annyira messze még a vége, hogy amiatt érdekes módon még nem stresszelek. És remélhetőleg mozifilmet is készíthetek majd, de az még távolabbi kérdés. Ha kérdés…  

Written by